|
2003 őszétől a 2006-2007-es évad végéig a nagyszínpadon 27, a Szobaszínházban pedig 18 premiert láthattak a nézők. A bérlő- és nézőszám a nehezedő gazdasági körülmények ellenére is alig csökkent, a színház változatlanul igen népszerű a városban. A különböző vendégjátékokon is sikerrel szerepelt a társulat. A színházi szakma és a közönség elismeréssel fogadta a Tisza-parti előadásokat. (Főleg Proust: Az eltűnt idő nyomában, rendező Szikora János; Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, rendező: Telihay Péter; Oleg és Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus című szerzői darabját).
Kiemelkedő sikere volt a szolnoki színpadon a Tündérlaki lányoknak, a Képzelt riportnak, A rózsa nevének, a Delilának, az Elnöknőknek, a Nagykutyáknak.
Új magyar dráma bemutatására is vállalkozott a színház (Závada Pál: Szólj anyádnak, Mészáros István: Szarkaláb), újra műsorra tűzték Örkény István Macskajáték című művét, amely 1975 januárjában Szolnokról indult világsikerű útjára.
Tovább erősödött, színesedett a zenés színpad. Kodály Zoltán Székelyfonójával jelent meg újfent a szolnoki közönség előtt az opera műfaja. Csaknem minden évadban bemutattunk egy-egy musicalt, sikeres együttműködés alakult ki a Budapesti Operettszínházzal, főként klasszikus operettek bemutatására (Csárdáskirálynő, Víg özvegy, Luxemburg grófja, Mária főhadnagy).
2004 októberében ünnepeltük az első állandó szolnoki társulat megalakulásának 50. évfordulóját. A nagyszabású találkozón ott voltak a társulat hajdani tagjai, igazgatói s meghatottan emlékeztek azokra, akik már nem jöhettek vissza a Tisza-parti gálaműsorra, amelynek szünetében Vass Lajos államtitkár nyitotta meg Tiszai Lajos Thália a Tisza partján című kiállítását. A tárlat megnyitóján láthatta a közönség a szolnoki színház vonzáskörében élő képzőművészek műveit, amelyeket egykoron a városban játszó színművészek tiszteletére alkottak.
Folytatódott és erősödött az a hagyomány, hogy egyes előadások vezető szerepeire vagy rendezésére neves művészeket hív meg a színház. Így többször is Szolnokon vendégszerepelt Alföldi Róbert, Almási Éva, Ács János, Bubik István, Csiszár Imre, Szinetár Miklós, Funtek Frigyes, Oleg és Vlagyimir Presznyakov, Vida Péter, Bánsági Ildikó, Balázs Péter, Tímár Éva, Iglódi István, Koltai Róbert, Bagó Bertalan, Bereményi Géza, Váradi Zita, Nyáry Zoltán játszottak, illetve rendeztek színházunkban.
2003-ban nagy veszteség érte társulatunkat, elhunyt Czibulás Péter, aki több mint három évtizedig játszott a szolnoki színpadon, közönségünk egyik kedvence volt.
A következő évben Bubik István tragikus halála okozott számunkra is nagy szomorúságot.
2006 februárjában Mensáros László születésének 80. évfordulójára emlékeztünk, szép számú közönség előtt. Győrffi Lajos szobrászművész elkészítette a halhatatlan színész bronzportréját, amely 2006. október 20-tól a debreceni Csokonai Színház társalgójában látható, a Szolnokon már bemutatott tárlat részeként.
2007. június 15.-ével a Szigligeti Színház igazgatójává a fenntartó városi önkormányzat Balázs Péter színművészt nevezte ki 4 évre. |
